Tony egyre depressziósabb, nem akar találkozni sem Carmelával, sem a gyerekekkel, elhanyagolja a munkáját, nem törődik saját magával sem. Az emberei egyre jobban aggódnak, Dr. Melfi pedig még több gyógyszert ad neki. Csak akkor változik meg végre valami, amikor Tony találkozik a szomszéd házra vigyázó, Olaszországból érkezett diáklánnyal, Isabellával, aki ugyanabból a kis faluból származik, ahol valamikor Tony egész családja élt. Tony belekeveredik egy lövöldözésbe, kórházba kerül és ez a kis kaland kihozza belőle régi, elveszettnek hitt énjét. Amikor minden rendbe jön, Dr. Melfi az állítja, hogy az egészet csak Tony képzelte, a sok gyógyszer hatására.
